Dögunalom vagy brilliáns ötlet az online borkóstoló?

A virtuális borkóstoló hozza a megváltást?

Guy Woodward brit borszakírót személyesen is ismerem, ő volt a Decanter főszerkesztője, amikor mi a magyar kiadást készítettük. Jó szakember, és mindig nyílt és őszinte, ahogy most is, mikor egy Twitter-bejegyzésben ezt írta: „Mindig túl sok meghívást kapok, nem mindet tudom elfogadni, időnként kénytelen vagyok kifogásokat keresni. Most viszont még annál is több meghívót kapok online borkóstolókra – és még kifogásom sincs, hogy miért ne tudnék részt venni…”Elgondolkodtató, ahogy egy másik nagy tekintélyű szerző, Robert Joseph írása is ugyanebben a témában.

Dögunalom

Robert Joseph arra a friss szakmai diskurzusra utal, amelyet a párizsi székhelyű amerikai Amber LeBeau indított el – aki szerint valahogy meg kellene menteni a virtuális kóstolókat, mert a legtöbb „dögunalom”. Robert Joseph egy régi David Bowie műsort idéz, amelyben a rocksztár a dalokhoz fűződő anekdotákat mesélt sziporkázóan szellemesen, s ezáltal izgalmas műsort produkált zenekar nélkül. A borszakíró Gary Vaynerchukot is említi, aki ugyancsak úgy vált videós szupersztárrá, hogy a borok kóstolásakor szüntelen sztorizott, mindezt eredeti humorral és lendülettel. Ezzel szemben a járvány idején tele lett az internet kevésbé sziporkázó előadókkal. „Megpróbáltam jónéhány ilyen próbálkozást végigülni, de még akkor sem voltam rá képes, ha nem volt más dolgom. A legtöbb közülük a legunalmasabb dolog volt, amely valaha képernyőre került.

Ha már nem személyesen, akkor különlegesen

Emlékszem, az egyik borblogger konferencián, az olaszországi Bresciában egy mesés, román kori templomban ült a digitális kor számos gyermeke, csak úgy izzottak a tabletek és notebookok, mindenki azonnal posztolt, tweetelt vagy akárhogy kommunikált virtuális közönségével. Azonban a délutáni Franciacorta-kóstolón hiába állt rendelkezésükre egy külön erre a célra kreált online platform, alig-alig használták páran. A bornál egyszerűen nem működött.

A borkóstolás is ilyen: az a legszebb, hogy az alkotó, a borász karnyújtásnyira van, a sztár maga egy légtérben a közönséggel – mindez odavész képernyőn keresztül, nem jön át a varázs, hacsak nem igazán kiemelkedő előadó az illető. Azaz Robert Joseph szerint egy online borkóstoló csak akkor működik, ha a kóstoltató jó előadó, és maga az előadásmód és a sztorik tartják fenn a figyelmet – függetlenül attól, hogy éppen borról van szó. A jó minőség, az ügyes vágás persze segít, de, ahogy Joseph írja: „a szép dekor nem menti meg a rossz ételt felszolgáló éttermet.

Akkor hagyjuk a francba?

A fenti érvekkel egyetértve akkor érdemes online kóstolót csinálni, ha valaki remek előadó, jól tud történetet mesélni és/vagy belerak a „műsorba” valami pluszt. A móri Csetvei Kriszti az első volt talán, aki a bezártság idején elindította online kóstolósorozatát, biztos vagyok benne, hogy működik, köszönhetően Kriszti kedves, nyílt, őszinte személyiségének. A Hilltop péntekenként tart online kóstolót, és mivel Kamocsay Ákos nagy mesélő, öröm hallgatni, a meghívott vendégek már csak a habot jelentik a tortán. Az örök kreatív badacsonyi Sabar a borai ihlette gitármuzsikát kínál, semmi koncentráció, csak lazulás, chill – jó ötlet! Ugyancsak a Hilltophoz fűződik a Gasztro TV, szintén kiváló megoldás, hogy a bezárt étterem chefjét „használják”, és enni mindenki szeret, a karantén alatt megnőtt a főzési kedv, telitalálat! Az egyik legszimpatikusabb online kóstoló a kecskeméti Kamra online sorozata: egyszerűen, gyorsan megrendelhető ugyancsak tőlük a kóstolandó borsor sonkatállal. Gond letudva, mert bizony a legtöbb virtuális kóstoló gátja épp az, hogy az ember megnézi a tételeket, és legyint, hogy ezt esélytelen beszerezni a mostani körülmények közt. A Kamránál az ár is jutányos, és az elvárás is reális: nem fog 10 fős társaság aszúkat rendelni, viszont a 2 főre egy-egy palack Zsirai Tokaj Dry és egy Zsirai Tokaj Sweet sonkatállal 7900 Ft-ért kifejezetten korrekt, pláne házhozszállítással együtt. Ugyancsak extraként értékelhető, ha oktatást nyújt valaki az online kóstoló keretében, ahogy a CEWI többek közt Gere Andreával.

Szóval, nem kell „hagyni a francba az online kóstolókat”, de csak akkor érdemes belefogni, ha tényleg jó az előadó, vagy valami extrát tud nyújtani a produkció. És még akkor sem kell tőle sokat várni, nem fogják ezrével megnézni, mert bizony a bor személyes műfaj. Herczeg Ágnes borszakértő az egyik legnépszerűbb itthon, mégis mindössze 32 feliratkozója van egyelőre a YouTube csatornán, legfrissebb videosorozatán pedig epizódonként 300–400 megtekintés van – miközben Polgár Peti karanténdalát 1 197 274-szer nézték meg. Herczeg Ági ezzel a nézettséggel alighanem vezet, még Gál Tibi egri borász ért el 300 körüli nézettséget – ez persze csak YouTube adat, a privát jelszót igénylő Zoom-kóstolókról nincs adat. A többi online boros szereplő nézettsége minden gerillakampány (azaz lécci like-old) ellenére a padlót verdesi, találtam 1, azaz egy feliratkozós YouTube-csatornát is. Az online kóstolás jelenségről sokat elárul, hogy már a Marie Claire női magazin is foglalkozott vele, kedvesen, pozitívan, tényleg jókat kiemelve.

Ingyen van – megéri?

A világért sem szeretnék senkit megsérteni, aki kipróbálta ezt az online műfajt, de érdemes végiggondolni, hogy mennyi energiával jár, mennyire sikerül jól, mekkora nézettséget produkál, és leszámítva a rokonokat, munkatársakat és barátokat, vajon hány potenciális vásárlót ér el a projekt. Ha eleget – a befektetett energiával szemben –, akkor semmi gond, hajrá. Ha nem, akkor lehet, hogy érdemes átgondolni, hogy kiemelkedő online projekt hiányában talán érdemes a kényszerpihenőt egyéb hasznos dolgokra fordítani (a weboldal frissítését például mindenkinek melegen ajánlom…)

Még egy gondolat a téma kapcsán: a magyar ember (vagy talán az ember úgy általában) kevésbé értékeli azt, amiért nem ad pénzt. Ezt a közös bölcsességet saját bőrömön is sokszor tapasztaltam – egy rendezvényen például szinte öngyilkosság egy programot ingyen kínálni, míg egy jól eltalált árral kínált minőségi program bombasiker lehet. Ezt támasztja alá Barb Wild kanadai borszakértő is, aki ugyancsak karanténből osztja az online észt – méghozzá jegyváltás ellenében! Barb nemrég Magyarországon is járt (erről a VinCE Magazin márciusi számában írtam), és hamar kiderült, hogy egészen jó meglátásai vannak marketingügyben, de némelyiket, az igazat megvallva, szkeptikusan fogadtam. Pedig valamit mégiscsak jól csinál! Mostanában már a második kör online kurzust értékesíti Mark Shipway boroktatóval. Nem elírás, értékesíti, azaz pénzért kínálja az online kurzusra a helyeket. A koncepció ötletes: van egy adott téma, május 13-án például délolasz vörösborok. A résztvevők prezentálhatják saját kedvencüket, vagy amit a pincében találnak – ehhez minimum 10 kanadai dollárért helyet kell foglalniuk, a kóstolót amúgy a szakember moderálja, a lényeg a tudás lesz (de ott van a borimádók exhibicionista hajlamának kiaknázása is…). A jegyeket a weshowup.io applikáción keresztül értékesítik, rendre elfogy mind a 12 hely, és az app sajátossága, hogy ha a kedves résztvevő szerint többet ér a program, többet is fizethet – a szervezők segítenek is készséggel, hogy ők 40 CD-t várnak… És működik!

Link (Be kell az In mezőbe írni, hogy Vancouver)
X